Nem fűzök több kommentàrt hozzàd.
Bàrkim meglehetne.
Senki se kell.
Petite.

Csak Te.

Hidd el, hatàràn voltam, hogy elengedjelek.
Viszont, nem vagyok azok közül, akik ìgy intèzik a bajt.
Nem futamodhattam meg.
Nem hagyhattam, hogy könnyű legyen.

Màs lesz?

Àm legyen.
Èszre vehetted, hogy ragaszkodok.
Te kevèsbè.
Ilyen vagy, ìgy kellesz.

Ezèrt kellesz.

Nagyon jòl tudod, hogy igyekszek megfelelni neked.
Kièrzed minden egyes kètelyem, vagy hazugsàgom.
Sokszor èn is, csak elvisellek.
Ez a rendje.

Te fèrfiből vagy èn nő.

Higyj nekem.
Adj bizalmat ès meghàlàlom.
Az alakod, tested minden egyes rèszèèrt sòvàrgok.
A lelkedèrt is èpp ìgy akarok.

Ne èpìts falakat.

Megèrzem.
Fèlek tőlük.

Engedj.

Kicsit jobban engedd be az èletetbe a nőt.

Felnèzek ràd azèrt, hogy teljesen önàlló vagy.
De legalàbb akkora teher ez nekem, mint neked, ha nehezet emelek.

Ugye èrted?

Fèlek èn is, hogy elveszik a varàzsa a szerelemnek.
A sok összetűzès, harc.
Nem feltètlen kell, hogy ölje.
Keressük a helyünk.

Jòk leszünk együtt, ha megtalàljuk.

Nem merem elhinni, hogy ennyire kibirhatatlan vagyok.
Csak szeress ès kèrlek nèha tènyleg hagyj úgy dönteni ahogy.
Te is ès èn is màs okossàgot vontunk le Morrisontòl.
Te mondtad, ott vagy, ahol szüksèg van ràd.

Èn 85 èvig igènyt tartok Ràd!

ridiculous fate

Ìme. Ez vagyok èn. Egy bohòc. Aki tudja ùjat nem alkothat, mert tùl öreg a vilàg ahoz, hogy földesniki új bölcsességet szüljön.
Ez vagyok èn. Egy bohòc, aki a kritikus pillanatokban, mindig elront mindent. Tönkretesz mindent. Felborìt mindent.
Ez vagyok èn. Penge èlen tàncolok mèg akkor is, hogy tudom belehalok.
Mièrt?
Adjon nekem erre valaki vàlaszt. Kutattam mindenütt. A nevelèsem mögött, az elcseszett hàzassàgomban, a fèlelmeimben, abban a hatàsban, amit szüleim gyakorolnak ràm.
Fèltèkenysègemben, bosszù (de mièrt akarnèk bárkin is bosszút àllni), megfontolatlansàg, könnyelműsèg, gyerekessèg??? Fèlelem. Fèlelem. Fèlelem.
Nevetséges, hogy naponta hìvom ki magam ellen a sorsot. Akaratlanul, szerencsètlenul. Bambàn.
Vègre. Mikor vègre szerelmes vagyok. Mikor vègre valakit úgy szeretek, ahogy kell, akkor bàntom, akkor üldözöm el magamtól.
De mièrt?
Szeretem e ezt a fajta kìnlódàst? Kötve hiszem. Fizikai fàjdalmaim vannak tőle ès hihetetlenül szègyellem, hogy nem fogom be a szám mielőtt fàjna.
Össze szedem magam.Öszpontosìtok ès ...
Remélem Szivem maradsz.

mostmivan?

Elmegyek, segítek, pakolol, rendelek, àtveszek, felmosok, rossz autòval közlekedek, tankolok, halgatom a pletykákat, amikre nem vagyok kivàncsi, elfecsèrlem az időt, amit a gyerekemmel tölthetnèk, szeretnèk egy nyugodalmas hètvègèt (elvègre nem èn költözok) erre mit kapok, ŐSZINTE lebaszást, hogy mièrt nem jelentkeztem, mièrt nem segìtettem, szombaton sok volt, mintha èn lennék az egyetlen, akit fizikai munkàra lehet fogni, mert èrdekes mód màst mèg nem làttam nàla. Vagy èn vagyok tènyleg a szörnyeteg? Aki senkinek nem segít, ha baj van? Ennyire baj, hogy van egy pàrom ès szeretem a tàrsasàgát? Sajnálom, de most úgy èrzem, fenntarthatom a jogot arra, hogy èn is végre úgy gondoljam, nem hanyagoltam senkit, hìvtam, ìrtam stb. "sznaha bola" csakhogy èn megèrtem, ha nem jön mindig össze a szinkronizàció. Mindenki teli van elvárásokkal a másikkal szemben, mindenki követelődzik a saját kényelme érdekében, mindenki azèrt akar valamit, hogy a kielégìtse szükségleteit. Többek közt én is ìgy vagyok vele, hiszen ez termèszetes, de nem hisztizek, nem szemrehányáskodok. Mert minek. A masik véleményét nézetét ezzel megnem változtatom.
Hadakozni egyfolytában mindenkivel, sajnálom, de nincs már nekem se rá energiám.
Egy biztos a táncon kìvül megyünk majd ùszni is minden hèten ès a jóganak se fogok nemet mondani. Ha mosolyogni akartok mint èn, gyertek velem. Próbàljátok ki. Pròbàljátok adfig èlvezni a mosolyt még tart, még jelen van a boldogság, mert, ha egyfolytában rettegnék a balsorstól, akkor már rég megtanultam volna csomòt kötni.

rečkapeti

Álltam ma az udvarotokon, anyukád szedte ki a répát a kertben, nem akarta, hogy segítsek, így hát a kicsi után sétálgattam és mormoltam neki a válaszokat a kérdéseire. El voltam bambulva, élveztem az utolsó napsugarakot, a hátamon. a puha füvet a lábam alatt, amit te kaszálsz, a teraszt, amire most másztam be először és vidáman képzeltem el, hogyan fogunk rajta tavasszal grillezni és meginni egy üveg absolut vodkát. Markusz be volt zárva, hogy ne egye meg a picúrt és ne teperjen le engem, ha nem figyelnék oda. Szeretlek. Valójában jobban, mint hinnéd. Tútáuzendnájnban egyszer kutyafuttában mutatta meg azt hiszem Timike a házat, amiben laksz, biztos valahol autózni voltunk vagy valami bárból mentünk hozzájuk, nemtudom, de valami miatt úgy beleivódott a képe az emlékezetembe, hogy bármikor, ha Besenyőről esett szó, akkor a Ti házatok volt az első, ami beugrott és mikor a csajokkal kibeszéltük a korábbi szexuális életünket és nevetgéltünk a storykon, valahogy a milyénkre mindig olyan gyöngédséggel gondoltam vissza. Vágyakozva és mindig felidéztem minden egyes közös pillanatot és talalkozást, csak úgy halkan, magamban, mosolyogva. Tudom, hogy ezerszer elmondtam már ezt, de valahogy nem unom. Most naponta töröm a fejem szavakon, amikkel megfogalmazhatnálak Téged, mint férfit, mint szerelmet, mint társat, mint apát, mint fiút, mint barátot, mint "exszeretőt". Minden egyes nap boncolgatom a külsőd a belsőd, fogalmazom, aztán sztornózok, aztán újraírok és megint valamit kitörlök. Figyelgetlek, aztán abba hagyom, hasonlítlak, azokhoz a pillanatokhoz, mikor elindultál Afganisztánba. Verem a fejem a képzeletbeli falamba, mikor annyiba hagytam azt a két éjszakát négy éve, kergetve egy gyerekkori álmot, ami végül bebizonyosodott, hogy teljes mértékben butaság volt, csak egy másik ember univerzumba tévesen kilőtt energiája, ami kitérített arról a pályáról, amit követnem kellett volna, de valószínűleg okulnunk kellett. Neked is. Nekem is.
Pötit, itt érzem az ujjaim alatt minden egyes hajszálad, a füled vonalát, a tarkód a nyakad, az álkapcsod a borostás arcod, azt a pici szád, látom, ahogy mosolyogsz a kis kedves mélyedéseket az arcodban, nem mindet, csak az utolsó kettőtt, azokat szeretem. Látom, ahogy ülsz hátra dőlve a fehér széken a konyhátokban, az ablak alatt és nézel. Szeretek belenézni a szemedbe. Bele tudok nézni a szemedbe. Barna és az enyém és szerelmes vagyok minden egyes felfelé ívelő ráncba a szemeid sarkába. Imádom a Gucci parfümöd és a kedves szvettereket, de sokkal jobban szeretlek nézni felsők nélkül. Az anyajegyeket, amiket úgy féltesz, mindent egyenként imádom és talán emlékezetből is tudom, melyik hol van. Miért nem érted meg, hogy a pocakod az, ami jót tesz a lelkemnek és az igazi férfiak épp annyira szőrösek, mint te, a köldököd tökéletes a csípőd szintén. Képes lennék veled minden pillanatban szeretkezni, mert nekem terveztek, a hosszad, a magasságod a széllességed, az illatod mindent. Melletted tanultam meg nem gondolni semmire, csak és kizárólag rád, figyelni a mozdulataid, mert fontosak. Hinni és bízni minden téren.
Szóval így méláztam ma az udvarotokon, a ház mellett, ami négy évig érthetetlen okok miatt tisztán, élesen benne volt a fejemben, odataláltam volna bármikor akár sötétben is és most ott álltam és töltődtem fel belőle és anyukádből, akin látni, hogy élvezi a Patri társaságát, hogy bízik benne, hogy ez a fia utolsó választása, mert itt az ideje, hogy bár egy elvált anyukával, de családot alapítson. Csak neked engedtem meg, hogy a gyerekem reggel mellettem lásson, ezzel fogadtam neked hűséget kedvesem. Te a kötötpulcsis, őzike históriás, afganisztánba elindulós, jó zenére dugós, autós, ovodás, malmos, pozsonyi kiskertes, félénk érzéki ölelésű, akaratos, álmaim teljesítő Isten küldötte kis szívem. Szeretlek

leg

Tudom. Azon a velemenyen vagytok, hogy kezdetben minden szep es jo es tökèletes. Kèsőbb meg hát... Maradjunk annyiban, hogy mindenkinek màskèpp alakul. Èn is kibìrhatatlan termèszet vagyok èpp ezèrt vagyok hàlàs Neki minden csitìtàsèrt, nyugtatàsèrt, türelemre intèsèrt. Volt nèhàny tartósnak mondhatò kapcsolatom, voltak fèresikerült pròbàlkozàsok, de màszva fel az idő lètràjàn most màr tudom, hogy mindennek helye volt az èletemben. Mindenkinèl tanultam magamròl valami ùjat, hogy a màsikhoz jobb legyek ès talàn ez a hàzassàg meg a hercehurca a kòcossal tanìtott meg arra, hogy becsüljem meg azt amit az èlet nyùjt, de ne utasìtsam vissza.
Szòval az, aki òvatossàgra int, es vagytok pàran, aki lehúzna a földre, az nem èrtheti ezt itt a fejemben/szìvemben.
Mikor, ha nem most, kit, ha nem őt,  mennyire, ha nem ennyire szeressem ezt a Legszebb, Legnemesebb, Leggbölcsebb, Legjobb fèrfit. Kibe bìzzak, ha nem benne. Mitöl fèljek? Nem èlhetek a fèlelemnek a jövőtől, mit èr akkor a lèt a szerelem, ha a mosoly mögött reszketès lakozik.
Bebizonyìtom, hogy jòk leszünk mi együtt.

Nem papìrra ìrom kèssel faragot ceruzàval gyertyafènynèl ezeket a mondatokat kedvesem, de az igazukban biztos lehetsz, te vagy az egyetlen. Lezàrtam szìvben, fejben mindent mit eddig màsèrt meg nem tettem.
Nem vèsem kőbe se fàba a szavakat, mik szerelmem bizonyìtanàk, csak vàrom türelmesen èletünk minden elkövetkező közös pillanatàt.
Nem, nem hiszek a vèletlenbe! Ez az univerzumban elszòrt kìvànsàg-magvaink eredmènye.
Magànyos, sòvàrgò lelkemből lett jöttöddel egy vidám nő, mert ennyi viszonttagsàg ès bànat utàn kellett, hogy jöjjön nyolcvanöt szèp esztendő.
S bàr az èlet egyenlő a halàllal, mègsem hiszem, hogy adòs maradnèk hàlàmmal az Atyànak, csak  vàrj meg kèrlek, bàrhol leszel, hiszen èn is megvàrnàlak.

gyors

Tejoszaguatyauristen. Tudtam en, hogy miert akarok ures 200x220, de tul gyorsan meggondoltam magam es elindultam az uton hogy lecsereljem egy teli szazhatvanasra. Tudna, hogy mennyire imadom, hogy szoszerint kenyelmes a szemebe neznem, hogy felvagyok ra keszulve h mennem kell vele, csak epp nincs inyemre azistenduja mennyi ismeretlen. Ennyi. De a ferfiak szeretnek hisztizni. Es csak megfordult a fejebe, hogy ezt itt kene abbahagyni osszeszorult a gyomrom. Kell. Mert pici. Mert kuncog. Mert higgadt, mert megigazitsa a kezem ha neki kenyelmetlen. Kell. Mert jo ot simogatnom. Mert finom az illata. Es pentektol erzem minden nap, mindig mikor eszembe jut. Meg nem tudja, hogy nem hagynam cserben. Csak sokszor nehezemre esik emberek koze mennem...

Göndör! Tudom, hogy gyűlölsz, nem vàrhatok semmi màst. Remèlem egyszer megbocsàjtod. Èn ugyanùgy otthagytam azokat a közös àlmokat a gondolatok hàlòjàban, ahogy neked fel kellett őket adnod. Mert kilèptem az èletetből. Szò nèlkül. Ùgy, mintha mi se törtènt volna, mintha nem tudatosìtanàm, hogy ezzel teljesen a padlòra küldöm azt a szemèlyt, aki egy èven keresztül, kiàllt mellettem, meghalgatott, segìtett, szeretett. Èrett bennem a döntès egy ideje. Halkan lèpkedett az agyambòl a szìvemig es mikor megèrkezett törtènt ez. Mert mindig voltak veled szembe  kètelyeim, fèlelmeim, de sose mondtam, vàrtam, hogy eljöjjön az a pillanat mikor belenèzek a szemedbe ès làtom a teljessèget. Nem volt ott, vagy csak nem vàrtam meg, hogy megjelenjen... Nem tudom. Esküszom nemtudom. Annyit mèg viszont tudatok veled, hogy màsèba viszont, bàr vàratlanul, de tisztàn làtom.

Elmúlt. Most éreztem, mikor kiszált az autóból. Két hetig kínoztam magam lelkiismeretfurdalással, de péntekig nem volt megalapozott. Péntek óta viszont,csak azon pörgött az agyam, mit mondok majd neki. Nem mondtam semmit. Láttam rajta, hogy rosszul van. Láttam hogy ugyan olyan, mint tíz éve. Halmoztam a hibákat. Az elmúlt egy év alatt ez volt a legnagyobb, nem azért mert bánnám, csak vele szemben nem volt korrekt. De a teavaj hasonlatom érvényes. Imádom, de mikor már a számba van és lenyelném, akkor egész a karjaimban érzem, hogy kiráz tőle a hideg. Sokszor nézni akartam. Beszélgetés közben, szex közben. Nem ment. Vége. Most, mikor kiszált az autóból, és adtam át neki az USB kulcsát, rá se néztem, tudta hogy ennek vége. Tudta, hogy hazudtam, láttam a szemén, hogy sajnálja, hogy fáj neki. De nem különösebben nem érdekel. Ez az egyetlen ami bánt, hogy ennyire közömbösen veszem a fájdalmát és a haverok, akik kitartottak mellettünk és falaztak, azok sem érdekelnek. Egyiknek sem mondtam, hogy bár szerelemmel gondoltam rá, soha nem tudtam közvetlen lenni a társaságában, és nem találtam meg azt a szemében, amit viszont máséba igen. Óvatosan, de ott van. Sajnálom. nagyon sajnálom, de én MOST vagyok BOLDOG.

embrace

Amikor hosszù percekig ölelsz valakit szótlanul, nagyon erősen, akit ismersz, de valójaban mègse ès ő ugyanìgy ölel vissza, percekig majd elenged, hogy egy pillanat alatt megint vissza hùzzon magàhoz, hogy mèg szorosabban tudjon ölelni, akkor előfordulhat, hogy megjelenik az örökkèvalòsàg elsuhan az ember feje felett hogy egy meghitt kèpet hagyjon a lèlekben, talàn az utolsò lèlegzetig...

empty 200x220

úgy fogtok útálni ahogy vagyok, de nem érdekel. szeretlek titeket egytől egyig, akkor is ha szemenköpnétek. lehet ebben az elmúlt egy évben tényleg teljesen elment az eszem, a sok fent és lent, de inkább az "aztsetomholvagyok" volt a jellemző. kimerítettem az összes belső energiám, megettem egy rakás tablettát, felszabadított a szeptembertizenegyedike a maga módján. rájöttem, ha nem cigizek nem is fáj a fejem annyit de fáj, ha a gyerekem azt mondja "sírok mert nincs apukám", vagy ha együtt ölel át minket mikor viszem őt hozzá és azt mondja "így szeretlek együtt" és nem fantáziálok. ez a gyerek tényleg kimondja ezeket a mondatokat, de bele kell törődnie, hogy ami az apjával volt, az elmúlt én nem nézek vissza. egyelőre kiakarom élvezni az üres 200x220 centimet. a bordelommal. ruhákkal üres babaüvegekkel gridkártyával, kifordított babaharisnyákkal meg szarvasos pulcsival a turkából. aztán lecserélem újra. Új matracokkal. egészen friss fa illatúra. picit kisebbre, hogy közelebb legyen majd hozzám, az a személy, aki épp csak annyira vágyik egy kis bújásra, mint én. Nem jobban. Azt nem viselem el. Ezennel lezártam a troublemaker történetem, nem akarok senkinek se többet rosszat, nem akarok senkit megcsalni, nem akarom, hogy bárki is csalódjon bennem. lapozok. lesz, aminek lennie kell. elvégre minden okkal történik. csak valakinek már évekkel ezelött felkellett volna, fognia, hogy az élet így is működhet. maradtam szeretettel földesniki, aki szarik rá ki marad az oldalán a döntései után.

egy szoknya, hét nadrág

Kata, köszönöm ezt a fergeteges lagzit, ISTENI volt! Koszorúsjányoknak egyenként csóóók, mert mert! Moncsi, a leves után elfelejtetted, hogy etetni kellett, de ne aggódj, mindenből kétszer ettem és a vadast majdnem lekéstem, de elhappoltam 2 szelet húst meg knédlit a nemtudom kik elől. Hajnika, örülj, h aludtál mikor elmentem, mert nagyon hisztis voltam és masszívan fehér mint a fal. Ez a színem megmaradt és a rosszullétek is. Szóval szerintem nagyobb a baj, mint az after. A férfiakból, sajnálom, de elegem van. Csendet akarok és IDŐT. Mindegyiktöl, apukámat is beleértve. Szusszanni szeretnék. Érzelmek, csókok, telefonálgatások nélkül, meg féltékenységi jelenetek nélkül a semmiért. Én most egy kicsit meg akarok tanulni az árral szemben úszni, nem csak hagyni magam lehúzni a folyó fenekére, hogy aztán megint ágakban, kövekben, halakban akadozva, jussak el a sehova. Katának elkezdődött a papíros házas élet és hármot köpök jányom, ez kifogja bírni! Az enyém a múlt héten ért végett, és nem csak a Vandam csinált hibákat. Ezt én tudom a legjobban. A legnagyobb baj ott volt, hogy túlságosan egyformák voltunk. Minden esetre most úgy érzem, akármennyire is igazságtalannak tűnök, de pihennem kell a nadrágoktól és cseppett meg kell igazgatnom az én szoknyám.

A marha!

Olyan rég nem olvastam a blogjaitokat és annyira rég nem írtam a sajátomba, hogy elfelejtettem a nevét is a jelszót is meg mindent :D jot nevettem magamon, bő 15 percbe tellett, még nagynehezen idetaláltam. Aj láv mí. Bezzeg a Vandam, az mindent tud. Kár, hogy nem ismeri azt a mondást, hogy, aki kiváncsi hamar megöregszik, láthatóan nem tesz jót neki a kutakodás. Főleg a bőrének :D olyan mint a tehén nyakán lógó bőr. Az egész feje. Legalább, hogy Patrinak így is szép, elvégre az apja, én meg nem rombolom az illúziójit, nem úgy mint az Uraságét. Fenyeget, kutakodik leordibál az utcán, idegen embereknek meséli storynkat aztán letagadja előttem, a Szalinál ordibál, hogy kurvulok és hogy... és hogy alkoholizálok, nem tudom mióta bűn meginni pár pohár drága whiskeyt.Mert másat nem iszok, és mivel drága, nem iszok belőle sokat, ergo nem vagyok részeges se. Jelenetet rendez a göndör háza előtt, ledebilezi az anyukáját és azt kiabálja, hogy szégyelheti magát. Hát neki nincs miért. Látom hogy a rendőr pszicho tesztek épp csak agyat mosnak, arra is kiváncsi lennék, hány év után kell nekik újból csinálni és hogy egyátalán változnak e a kérdések(vagy csak a sorrendük), illetve vannak e benne fondorlatok, ugyanis, ha nem, akor nyilvánvalóvá vállik számomra az, hogy 10 év egyenruha után miért is megy el az eszük ezeknek az embereknek. Nem akarom tovább cifrázni. 9-11 a nagy nap. Jobban izgulok, mint államvizsgák előtt, viszont tudom ezen a napon ( ha Isten is úgy akarja) úgy fognak lepotyogni a szikladarabok a szívemről, mint annak idején dőltek le az ikrek New Yorkban. Igaz ember vagyok. Ha tévedek belátom, ebben az egész históriában egyszer tévedtem. Mikor hagytam magam befolyásolni a gyerekem apjával és hogy az első pofon után, nem küldtem őt vissza fát vágni még birkát tenyészteni kelet szlovákia legmesszib csücskébe.

ajlavju

!

foscsi szarcsi

Amikor azt hiszed nincsenek már a környezetedben, akkor állnak neki csak igazán virágozni a faszfejek!

harmat csöppen ágról földre, gurul  könycsepp arcról ölbe.
átalakul,
egyredobban, megkönnyebül.
Trombitaszó ébreszti álmom, veszedelem, víz és kopár táj.
Indegen az ember, ki fejemben jár.
Hol vég messze még,
fesd le arcod értem, tedd meg,
tiéd lesz, nem veszem el.

levél

Olvasd figyelmesen, remélem jól fordítják majd le neked ezt a pár sort.

Szerettelek! Ha hiszed, ha nem. Így volt. 4 év nem fér el egy oldalra. Sorban aludtak ki a szikrák, a szerelem lángocskái. TE jól tudod miért! Csak keresgélj az emlékezetetben.
Nincs köze semilyen harmadik személynek a válásunkhoz, de ezek után nincs kizárva, hogy ne menjek el vele randira.
A falu higyjen, amit akar, nem érdekel, fél év és leszálnak rólam és ha nem, én is tudok pofátlan lenni.
Ilyen viselkedésre nincs mentség. Nincs bocsánat, nincs visszaút.
Gyűlöllek, azert, amit tettél, de hálás vagyok mindenér, amiben ezek után is segítesz!
Erőszakos vagy, ha nem fizikailag, akkor az elméleteidet a nézeteidet igyekszel ráerőszakoni másra és ez nem jó.
Nem vagyunk egy súlykategória, sem pofonokban, sem pedig lélekben. Te egy egyszerű rendőr vagy, nulla szépérzékkel és nulla müvészi felfogással. Én ennek a teljes fordítotja vagyok. Nem beszélek administratív nyelven, nincs fogalmam a jogról, de szeretem a jó zenét, a festményeket a szép ruhákat.
A gyerekünk keverék. Tükre mindkettönknek. Majd később kiderül, kitől mit örökölt. Szeretem. A világon a legjobban. A legjobb meggyőződésem szerint nevelem. Igyekszek szigorúan, de nem veszem felnőtnek, hiszen gyerek, joga van játszani, szeretve lenni és finom étetelek enni. Sőt kirándulni is. Szüksége lett volna egy teljes családra, de ez sajnos nem adatik meg mindenkinek, inkább nézze azt, hogy külön boldogok a szülei, mint együtt boldogtalanok.
Rajtad átmegy a szerelemi bánat! Lenkával se tellett bele sokba és máris biztos voltál a dolgodba. Elárulom miért. Mert biztos akartál benne lenni.  Abban, hogy nyugalomban házasságban öregesen tengesd az életed. Ne mondj nemet. Ez így volt.
Biztos lehetsz benne, hogy a gyereket soha nem hangolom ellened. Egy szerencséd, hogy akkora szívem van és gyorsan felejtek. Hozzám már nincs vissza út, de egy jobb nőt még találhatsz. Babázni a kislányal bármikor eljárhatsz.
Pénzügyek nem érdekelnek, ha volt is valami a közös kasszába, kölcsd el, tartsd meg, csak ne foglalkozz velem. A telek idővel eladódik. Onnan, pontosan tudom mennyi jár nekem, azt már nem adom.
Végére, ha bármiben tudok segíteni, megteszem, de hülyét csinálni magamból nem hagyok. Nem vagyok gyerek, megbirkózok mindennel. Neked is ezt kéne tenned. A roszban keresni a jót.
A végére hozzákell tennem, nem hagyhatom ki. Nem bántani szeretnélek ezzel, csak felnyitni a szemed, hogy nyugodt szívvel tovább lépj. EZ az ELSÖ szakítás, ami nem fáj. Eddig mindegyik megviselt, ez az egyetlen, amelyik nem mozgatott meg bennem semmit, pedig mind közül a legerősebb kapocs ebben volt. Isten előtt tett eskü, gyerek... Vessen rám bárki követ, de megkönnyebültem, bármennyire is szeretem a rokonaid, keletet, nem érdekel, hogy többet nem látom. Hamar meghalunk, kár elpocsékolni az életet rosz emberekre, nekem 24 évesen, még van esélyem boldognak lenni, te már sok lehetöséget elszalasztottál az önfejüséged miatt. Próbálj te is megtenni mindent hogy mással jobb legyen.