Tessék, tiéd, vedd el. Vegyél el Te is mindent,
másat nem tehetsz.
Csak kioktathatsz.
Erre kényszerít az apai ösztön mi benned él.
Él, vagy ég, vagy álltat téves igazságot,
olykor elhitt valóságot
egy életről, melyet holtat színlelve élsz.
Ne ragadd ki magad a közegből,
szép, mikor fejjel falnak mész.
Gólokat rúgnak a gyerekek
Hegedű szót húzzák majd és talán
révbe ért léted elveted.
Beismered, miért is nem mered,
elszórni magját előttük e szerelemnek.
Holnap nyugalmával temetni akarod,
kétséges, vagy kétségbe esett vágyaidot,
Teremteni szavakkal nagyot
így fél karod ott hagyod.
Tapasztalatom látja bent a rongyos zűrt,
mi hazugságokból idáig eleget tűrt.
Ő csakis ő mondatja velem,
Nincs vád öreg úr, tiszta már az a lap,
mint készülő könyv, mi éjszaka formát kap.
Egyszer majd, egy hűssítő álom peremén,
Látomások leszünk szobám falán lógó kép keretén.
szegény te, áldott, nyugtalan,
szegény én, kóbor hontalan.
2014. 12. 28.
feszülés
Fegyveretlen vagyok életem! Meztelen. Bőröm levedlett..
Húsomba harapások nyoma. feszült izmaim kétségbe esett sora.
Földtől elrugaszkodó lábujjaim, sóhajok, vagy zavaraim.
Kellesz kellesz ordítom lelkemben
Bordáim közül jön a kérelem.
Ropogó csontjaim kérdeznek: kellenék e még az életnek?
Elcsodálkozó szemgolyóm, nyugtató héjja zárja, inti őt nyugalmára.
E helyen zajlik gyönge gyomrok háborgása,
E helyen zajlik a két fejvesztett sejt sóvárgása.
Nyál nyelés, izzadt tenyér, nem kéne, hogy az enyém legyél...
E helyen zajlik a két fejvesztett sejt sóvárgása.
Nyál nyelés, izzadt tenyér, nem kéne, hogy az enyém legyél...
2014. 12. 26.
black
Olyan határok szélein járok, ahol nincs pardon. Nem létezik elnézés, bocsánat kérés, vagy fogadás. Súlyos mély tengerben áztatom a lábam, vagy derékig már vizes is könnyű ruhám? Míg nem látom őt, nem tudom mekkora súllyal kapaszkodnak szoknyámba a víz molekulái és húznak egyre... bele se merek gndolni. Mire vagyok még képes? Nem büntetni akarok, ugyan kit? Kin akarhatnék bosszút állni? Csak onnan fentről két láthatatlan kéz fogott minket és összerakot. Kiváncsi volt mit kezdünk ezzel.
Egyelőre úgy látom megfogadta tanácsom és okos maradt. Így jár az a nő, aki fekete ruhában jár.
2014. 12. 24.
Apja
Az idő múlik és én eddig elmúló szerelmeknek szenteltem az időt egy időtlen férfi helyett.
Nagyon szeretik őt itt. Otthon is. Jó lelkű. Ő az én apukám. Akinek a nevem a telefonjába így van elmentve: "Ababája"
Aki előtt hihetetlenül megtudok nyílni ezekben az időkben. Aki segít, aki óv, aki APU. il Padre, Papa. <3>
Nagyon szeretik őt itt. Otthon is. Jó lelkű. Ő az én apukám. Akinek a nevem a telefonjába így van elmentve: "Ababája"
Aki előtt hihetetlenül megtudok nyílni ezekben az időkben. Aki segít, aki óv, aki APU. il Padre, Papa. <3>
2014. 09. 11.
levegő
szeress.
tisztán, őszintén. annyira egyszerűen, hogy végre úgy igazából legyen.
bárki.
szerelemmel.
2014. 03. 30.
God's mistake
Elhibàztad nagyfőnök, engem nagyon sikerült elcseszned. Nèzz ràm. Semmim sincs, annàl inkàbb, nincs, hogy tudatàba vagyok a tudàsom hiànyànak a materiàlis exisztenciàm hiànyànak, a tehetsèg hiànyànak etc... Egy üres kosarat adtàl ès mellè sok türelmetlensèget meg gyàvasàgot. Egy vagyok a nem sikerült kisèrletek közül. Szerintem hazudok sajàt magamnak azzal, hogy szeretem az èletet. Alig vàrom hogy vège legyen az èletemnek. Hogy minèl gyorsabban ès hamarabb felejtsenek el az itteniek. Így mindenkinek könnyebb lesz. Gyűlölöm magam. Vagy a megfelelni vàgyàsèrt, amit Peti irànt kötelessègemnek èrzek ès ennek nem beteljesítèsèèrt, vagy mert... Bolond vagyok. Függő, tàvolròl se jó semmire, hajkuràszom, amit tudjuk mindannyian, sose kapok meg. Csak mond meg mièrt?, mièrt kellett ìgy kibabràlnod velem. Mièrt nem èrdemlem meg azt az èrzèst? Mièrt nem èrdemlem meg legalàbb azt, hogy Peti megèrtse ès tiszteletben tartsa, miert kell meg ot is ellenem forditanod? Hagyod hogy olyanokat mondjon, ami faj. Hagyod,hogy kicsi szivemben kialudjon az aminek ott kene maradni orokre. Mert ot tokeletesre faragtad engem meg hibàsra. Amen
2014. 03. 13.
jé, van egy gyerekem
Mostanában kezdem csak észre venni, hogy a gyereknevelés nevezzük nevén, nem méznyalás. Minden nap rettentő és hosszú és rendkívül egyforma. Sőt az éjszakák is. Patrícia, vagy Patri, ahogy én hívom, ez a pici emberke Pötit mellett az egyetlen, akit tiszta szívemből szeretek. De mint tudjuk, szeretet és gyűlőlet közt hajszálvékony határ húzódik. Amit érzek, nem írhatom le, Pötit tudja, ti is, fogjátok, ha találkozunk végre. Egyet állíthatok, mindennek ellenére kell még kettő. Igen, két gyerek. Lehet jót tenne neki is. Ennek a pici szuszogó lénynek itt mellettem, aki a Csacsija nélkül nem megy sehova és aki ébredés után a legillatosabb számomra. Szeretlek Bóbita
2014. 03. 01.
ski-z
Dobozok, dobozok mindenütt az életemben.
Dobálják bele a szemetet, mindenki, egyenként jól megfontolva, vagy spontán, fájdalmasan vidáman, hirtelen. Mi ez??? Mi ez, ami már több mint egy éve zajlik az életemben? Vagy öt? Nem győzöm felfogni. Nem vagyok képes emészteni. Fénysebesség ez. Volt valamim, ami nem akart engem, aztán valamim, ami akart volna, csak nem tudtuk, hogy jó lenne e. Aztán volt az, aminek soha nem kellett volna megtörténnie. Aztán valami, amit én nem akartam, de ő erőszakkal belefúrta magát az életembe és utánna megint jött az aminek nem szabadott volna megtörténnie először sem. Summa summárum még mindig csak stagnálok. Bár lassan HATODIK hónapja relatív boldogan, de még mindig csak azt érzem, hogy sajnálom az elmúlasztott időt, mert ebbe az időbe fészkelte be magát sok olyan ember és az én kislányom is, akiknek nem kellett volna lenni. Se ott, se itt.
Ez az őrült féltékenység Recskusz ez a mi bajunk. egyformán. Csak te kevsbé vagy lírai. Nekem ha körbe kéne írnom azt amit érzek így tenném:
Egy doboz vagyok, tele jóval és rosszal. Mindenki dob belém egy kis szemetet, aztán akad, aki kincset is, és csak gyülemlik és gyülemlik míg el nem kezdenek ezek a dolgok belőle potyogni. Sokat sírdogálok, mert ha nem tenném, talán már megörültem volna. Látom, tudom hol tesszük tönkre mindketten és látom azt is, hol teszem tönkre a bizalmam a lányomnál, látom azt, hogy tipornak még mindig a földbe a szüleim, hogy nem figyelnek és hogy nem figyelsz te se, mikor azt mondom: Peti! Peti, a múlt az múlt. Emberek az életben az enyémben jöttek mentek. Voltak barátok, haverok, néhányal összesmároltunk, vagy csak összeölelkeztünk, mikor egyikünknek, vagy másikunknak süksége volt egy kis szeretetre. Nem feküdtem be mindenkinek az ágyába!!!! Mindenkinek azóta meg van a magánélete, szerelme, gondja baja. Nem törődik senki a földesnikivel, vannak akik nem is emlékeznek, akik meg igen, azoknak meg csak az emlékei maradtak. Mert én csak a Petitemé vagyok. De szeretem az embereket, szeretem az ismerőseim, még akkor is, ha mást állítok. Nem vágyok viszont a társaságra. Tudom, tudom, teljesen elmebetegnek néztek, de így van. Petim illatát belélegezni naponta ez a legfontosabb a gyermekem illata MELLETT! Petit szavait halgatni, Petit érintései kellenek minden nap, nagyon. Lehet gyorsan akarom behozni az elszalasztott 4 évet, lehet görcsösen teszem ezt, épp azért, hogy feledjem, hogy ne lássam-haljam-emlékezzek arra, hogy kik voltak mik voltak az életünkbe eddig. Lehet nem hiszed, de elegem van Istenből, lehet úgy tűnik ide oda ugrálnak a gondolataim, de nem, ez nem képzelgés, valójában, mikor csend van, akkor is zaj van fejemben, épp ilyen. Szavak. Szerelem, Szeretem, Kell, szükség, hiány, szex, ölelés, csókok, óvoda, nevelés, gyűlölömazexférjem, kikell fésülni a gyereket, főzni akarok, hogy fogok kitakarítani, ha, Pötitkém, szerelem, kívánom, az ő teste az én testem, érintenem kell és szagolnom, picúr, alvás, mese, méreg, miért ilyen, miért igy, miért velem, hogyan csináljam jól, pénz kell, kényelem is, nem akarok kollektívet, nem akarok új barátokat, félek, félek mindentől, félek, mit szól Pötit, félek, hogy olyan lépést teszek, ami neki nem tetszik, és hirtelen megint nemértem majd miért, miért kapom azt a sok rosszat, pedig nem tettem semmit, ettől rettegek, rettegek és rettegek....fejfájás, tabletta, kell?nemkell? mennyi még? minden dolog elmegy mellettem, nem élvezem, sem a kutyát, nem élvezek semmit, miért, ki vagy mi segíthet? Mit vegyek fel, nincs hangulatom semmihez, nem tudok nő lenni, nem tudom ezt a hajat sem viselni. teljesen nyomorultul érzem magam, pedig szeretve vagyok, fogynom kell, megállás nelkül sovány akarok lenni, nagyon sovány,és hosszúhajú, Pötit szeretlek. mikor jössz, örülök, hogy elmentem innen de bárcsak a sajátunkban lennénk, igérném magamban, hogy gondoskodnék rólad, de tudom, hogy úgyse lenne elég neked, vagy mégis? akkor miért nem mutatod ki, miért kell nekem mindig ennyi? több, hogy bizonygatva legyek jó vagyok, jobb vagyok, több mint az előzők, nem hiszek magamnak, földesniki, mi ez már megint, hol a kicsi, miért hagyod másra, semmit sem tudsz, egy nyomorult nyelvet, egy nyomorult szakmát sem, még csak hobbyd sincs, és a futásban sem vagy jó, mit akarsz magadnak, így, semmi vagy, gyáva, és gyönge, és ezt akarod NEKI a Pötitednek adni, Valamit akarsz, de félsz, mindig csak félsz. soha nincs időd, pedig csak nem tudod beosztani földesniki ez a bajod..... EZT hallom, körbe, vagy hasonló dolgokat a fejembe, és nem tudok tőle sem a migrénemtől, sem a szex utáni vágyamtől és az orgazmus iránti sóvárgásomtól megszabadulni. Megcsinálom a bakalár munkád és írok egy könyvet, megírom hogy a szlovák nők lássák, hogy volt egy ilyen történet is. Csak egy egyszerű, falusi lánykátol, semmi prominens ismerősökkel nem rendelkező nőtől, aki nem adott, nem kapott, csak elviselt és szeretett.
el ne menj tőlem kicsim! mindennél jobban szeretlek.
Olyan szépen süt kint a nap. Remélem már nem lesz több tél. Remélem marad a tavasz. Remélem lesz mindenhez elég erőm és bátorságom, és hogy a támaszom is megmarad, Pötit, nevetni akarok, nagyon sokat akarok nevetni, veled, boldogságot akarok, vidámságot, nem értem miért nem megy, pedig mi egy tökéletes páros lehetnénk...
Dobálják bele a szemetet, mindenki, egyenként jól megfontolva, vagy spontán, fájdalmasan vidáman, hirtelen. Mi ez??? Mi ez, ami már több mint egy éve zajlik az életemben? Vagy öt? Nem győzöm felfogni. Nem vagyok képes emészteni. Fénysebesség ez. Volt valamim, ami nem akart engem, aztán valamim, ami akart volna, csak nem tudtuk, hogy jó lenne e. Aztán volt az, aminek soha nem kellett volna megtörténnie. Aztán valami, amit én nem akartam, de ő erőszakkal belefúrta magát az életembe és utánna megint jött az aminek nem szabadott volna megtörténnie először sem. Summa summárum még mindig csak stagnálok. Bár lassan HATODIK hónapja relatív boldogan, de még mindig csak azt érzem, hogy sajnálom az elmúlasztott időt, mert ebbe az időbe fészkelte be magát sok olyan ember és az én kislányom is, akiknek nem kellett volna lenni. Se ott, se itt.
Ez az őrült féltékenység Recskusz ez a mi bajunk. egyformán. Csak te kevsbé vagy lírai. Nekem ha körbe kéne írnom azt amit érzek így tenném:
Egy doboz vagyok, tele jóval és rosszal. Mindenki dob belém egy kis szemetet, aztán akad, aki kincset is, és csak gyülemlik és gyülemlik míg el nem kezdenek ezek a dolgok belőle potyogni. Sokat sírdogálok, mert ha nem tenném, talán már megörültem volna. Látom, tudom hol tesszük tönkre mindketten és látom azt is, hol teszem tönkre a bizalmam a lányomnál, látom azt, hogy tipornak még mindig a földbe a szüleim, hogy nem figyelnek és hogy nem figyelsz te se, mikor azt mondom: Peti! Peti, a múlt az múlt. Emberek az életben az enyémben jöttek mentek. Voltak barátok, haverok, néhányal összesmároltunk, vagy csak összeölelkeztünk, mikor egyikünknek, vagy másikunknak süksége volt egy kis szeretetre. Nem feküdtem be mindenkinek az ágyába!!!! Mindenkinek azóta meg van a magánélete, szerelme, gondja baja. Nem törődik senki a földesnikivel, vannak akik nem is emlékeznek, akik meg igen, azoknak meg csak az emlékei maradtak. Mert én csak a Petitemé vagyok. De szeretem az embereket, szeretem az ismerőseim, még akkor is, ha mást állítok. Nem vágyok viszont a társaságra. Tudom, tudom, teljesen elmebetegnek néztek, de így van. Petim illatát belélegezni naponta ez a legfontosabb a gyermekem illata MELLETT! Petit szavait halgatni, Petit érintései kellenek minden nap, nagyon. Lehet gyorsan akarom behozni az elszalasztott 4 évet, lehet görcsösen teszem ezt, épp azért, hogy feledjem, hogy ne lássam-haljam-emlékezzek arra, hogy kik voltak mik voltak az életünkbe eddig. Lehet nem hiszed, de elegem van Istenből, lehet úgy tűnik ide oda ugrálnak a gondolataim, de nem, ez nem képzelgés, valójában, mikor csend van, akkor is zaj van fejemben, épp ilyen. Szavak. Szerelem, Szeretem, Kell, szükség, hiány, szex, ölelés, csókok, óvoda, nevelés, gyűlölömazexférjem, kikell fésülni a gyereket, főzni akarok, hogy fogok kitakarítani, ha, Pötitkém, szerelem, kívánom, az ő teste az én testem, érintenem kell és szagolnom, picúr, alvás, mese, méreg, miért ilyen, miért igy, miért velem, hogyan csináljam jól, pénz kell, kényelem is, nem akarok kollektívet, nem akarok új barátokat, félek, félek mindentől, félek, mit szól Pötit, félek, hogy olyan lépést teszek, ami neki nem tetszik, és hirtelen megint nemértem majd miért, miért kapom azt a sok rosszat, pedig nem tettem semmit, ettől rettegek, rettegek és rettegek....fejfájás, tabletta, kell?nemkell? mennyi még? minden dolog elmegy mellettem, nem élvezem, sem a kutyát, nem élvezek semmit, miért, ki vagy mi segíthet? Mit vegyek fel, nincs hangulatom semmihez, nem tudok nő lenni, nem tudom ezt a hajat sem viselni. teljesen nyomorultul érzem magam, pedig szeretve vagyok, fogynom kell, megállás nelkül sovány akarok lenni, nagyon sovány,és hosszúhajú, Pötit szeretlek. mikor jössz, örülök, hogy elmentem innen de bárcsak a sajátunkban lennénk, igérném magamban, hogy gondoskodnék rólad, de tudom, hogy úgyse lenne elég neked, vagy mégis? akkor miért nem mutatod ki, miért kell nekem mindig ennyi? több, hogy bizonygatva legyek jó vagyok, jobb vagyok, több mint az előzők, nem hiszek magamnak, földesniki, mi ez már megint, hol a kicsi, miért hagyod másra, semmit sem tudsz, egy nyomorult nyelvet, egy nyomorult szakmát sem, még csak hobbyd sincs, és a futásban sem vagy jó, mit akarsz magadnak, így, semmi vagy, gyáva, és gyönge, és ezt akarod NEKI a Pötitednek adni, Valamit akarsz, de félsz, mindig csak félsz. soha nincs időd, pedig csak nem tudod beosztani földesniki ez a bajod..... EZT hallom, körbe, vagy hasonló dolgokat a fejembe, és nem tudok tőle sem a migrénemtől, sem a szex utáni vágyamtől és az orgazmus iránti sóvárgásomtól megszabadulni. Megcsinálom a bakalár munkád és írok egy könyvet, megírom hogy a szlovák nők lássák, hogy volt egy ilyen történet is. Csak egy egyszerű, falusi lánykátol, semmi prominens ismerősökkel nem rendelkező nőtől, aki nem adott, nem kapott, csak elviselt és szeretett.
el ne menj tőlem kicsim! mindennél jobban szeretlek.
Olyan szépen süt kint a nap. Remélem már nem lesz több tél. Remélem marad a tavasz. Remélem lesz mindenhez elég erőm és bátorságom, és hogy a támaszom is megmarad, Pötit, nevetni akarok, nagyon sokat akarok nevetni, veled, boldogságot akarok, vidámságot, nem értem miért nem megy, pedig mi egy tökéletes páros lehetnénk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)