Tessék, tiéd, vedd el. Vegyél el Te is mindent,
másat nem tehetsz.
Csak kioktathatsz.
Erre kényszerít az apai ösztön mi benned él.
Él, vagy ég, vagy álltat téves igazságot,
olykor elhitt valóságot
egy életről, melyet holtat színlelve élsz.
Ne ragadd ki magad a közegből,
szép, mikor fejjel falnak mész.
Gólokat rúgnak a gyerekek
Hegedű szót húzzák majd és talán
révbe ért léted elveted.
Beismered, miért is nem mered,
elszórni magját előttük e szerelemnek.
Holnap nyugalmával temetni akarod,
kétséges, vagy kétségbe esett vágyaidot,
Teremteni szavakkal nagyot
így fél karod ott hagyod.
Tapasztalatom látja bent a rongyos zűrt,
mi hazugságokból idáig eleget tűrt.
Ő csakis ő mondatja velem,
Nincs vád öreg úr, tiszta már az a lap,
mint készülő könyv, mi éjszaka formát kap.
Egyszer majd, egy hűssítő álom peremén,
Látomások leszünk szobám falán lógó kép keretén.
szegény te, áldott, nyugtalan,
szegény én, kóbor hontalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése