Beteg álmok 2

Össze néztem azzal az ismeretlen sovány kis nővel. Csodálkozva bámult rám, hogy hogy nem tudom megtenni, hogy létezik, hogy nem gyilkoltam még. és fogta a védtelen srác fejét és szét verte azon a kövön ami, az alvó kislány lábainál volt. Így az egész takarója csupa vér meg csontszilánkos lett. Nem mertem felkelteni, nem mertema hullát sem leszedni róla, pedig láttam, hogy az ernyedt test egy része oda lapította amit sem sejtő álmából szuszogó kislányt. A szőke nő tekintete végre elégedett lett. Minthacsak jól lakott volna. De én pánikoltam, ki akartam mosni a szutykos takarót, amúgy is halott srác bátyjának a hangját hallottam. Egy szűk fürdőszobában sikálom a takarót, rám akarják törni az ajtót, azt hiszik én tettem, szőke meg csak vigyorog. Tehetetlen vagyok és menekülnék, de előtte jól megleckéztetném ezt a némbert.

Meg a folyó, ami maga a híd és árral szemben úszok én, te és a kicsilány.

mik ezek?

félek, hogy ezúttal a nehezebb utat választom majd.

beteg.beteg.álmok.

Havazott és még nem győzted eltúrni a havat a járdáról, valamit azon a részen bütyköltél, ahol tavasszal a fű zöldel. Csak felemelted a fejed köszöntöttél. Azt mondtad húzzam hátra a teraszhoz P. szánkóval. Mindjárt jössz és bemutatsz a többieknek. Hallottam, ahogy csikorog a szánkó a betonon, ahol a hó kissé megolvadt, épp a kanyarnál a terasz felé, már éreztem a cigifüstött, tudtam, nem érsz oda és a bemutatkozás rám marad. Előszedtem hát legszélesebb mosolyom, és mint mindig vidáman köszöntöttem a három idegennek és neki, a feleségednek. Oda lépett hozzám, üdvözölt, nyújtotta a kezét, de a fejét határozzottan az ellenkező irányba nyújtotta, mint általában az emberek az első bemutatkozó puszinál szokják. Így egy is időt nyertem, láttam a vékony kis ráncait a szeme körül néhány piciny szeplőt és a hajszálakat, amik épp beleértek az arcába, úgy tűnt, hogy épp ezt akarta a feje irányának váltortatásával elérni. Majd kezet fogtam a többiekkel is. csodálkoztam, hogy Pt nem kellett dorgálnom hogy viselkedjen. Aztán lassan kimaradt a történetből. Dohányoztunk, te teáztál, amit borral váltogattál. A többiek periódusokban jártak ki cigizni. Aztán egyszeribe sírni kezdett. Dühöngött. Esküszöm egész éjszaka kerültem  a tekinteted, vagyis kerültem a tekintetedből azt, ami elárulhatna. Ő mégis kérdőre vont bennünket, sírt. Zihált. Rezzenéstelen arcal hazudtam neki, de abban a pillanatban úgy éreztem, mintha tényleg elkövettünk volna Te és én az összes lehetséges bűnt együtt, de csak tagadtam tovább az összes vádat. A többiek simogatták, csitítgatták, miközben ő rágyújtott. Jobbnak láttam elmenni. Áltál az ajtóban, végíg csendben voltál. Féltél, ha egy szó is elhagyná a szádot összedőllne a kártyavár. amikor a félhomályban a folyosón halkan próbáltam távozni és épp a cipőfűzőm bekötése után emelkedtem fel megérintette a kezem. Kellemes hőmérséklete volt és a tapintása is. Aztán eleresztette a kezeim és a fejem fogta meg. Megcsókolt. Hihetetlenül csókolt minden egyes fordulását a nyelvének aprólékosan éreztem és kezdtem élvezni a szituációt. Ti megdermedve álltatok és néztétek, hogyan húzzuk végig a kezeinket egymás testén. Az a finom bőr a fenekén, és a mellei meg a hús....
Könnyeztél, forgattad a fejed és sírtál én meg az összes őrült élvezettel a végtagjaimban intettem neked búcsút azzal, hogy majd este. Valamelyik este megmagyarázom. Csak ne gyűlölj.

Ha tényleg neki áll annak a drótrókának, akár részegen is, ha tényleg, már csak az a része is igaz, hogy elgondolta belekezd...
Senki nem nagyobb nála számomra.
Ma talán jobban vágyok az ölelésére, mint bármikor máskor...

 Még mindig gondolkodok, vajon, mit jelenthetett, az, hogy lassú a tempód és megérted, ha nem bírom...
Sokan hisznek bennünk, pedig semmi értelme. Mert úgy ahogy a kávédba  felzavarod a zaccot és míg eszedbe jut, hogy beleszürcsölj leüllpeszik. Ennyik vagyunk. Egymásnak. Magunknak. Hiányollak.

M&D

Két csészényi boldogság,
porszemek körülötte,
kis morzsák.
Csurránó kávéfolt  a fülén,
benne meg léhán,
a másikban virágok dőlöngélnek
némán.
Asztalon az anyja meg a kislány.

re.

Roviden vagy hosszan a valaszodhoz? Ugy, hogy fájjon, vagy bántson? Vagy megnevettessen? Vagy inkabb engem nevetsegesse tegyen? Tudod a Recska szeretett, jobban szeretett. Tudta látta miben elek. Segiteni akart, csak neki ez a parositas a sajat termeszetevel sajnos nem jott ossze... nem ugy, ahogy akarta. de nembaj. nem haragszok en ra. viszont ami az anyasagomat illeti ne merd ketsegbe vonni, megkerdojelezni. kritikat elfogadok, de hogy a Patri mellekszereplo lenne, na azt nem! Nem lattal a szuletese napjatol... az hogy nem  vonom bele minden beszelgetesunkbe, vagy nem bloggolok rola, nem jelenti azt h nem szeretem es hogy nem a legjobbatt akarom neki. Naponta ezerszer elmondom neki hogy szeretem, megsimitom, magamhoz szoritom, mindig (mert o kivetel nelkul meleg teat igenyel) megcsinalom neki, etetem, nevetunk, es cirogatom. Dde az isten szerelmeert, a ferfit nem tudom helyettesiteni az eletebe es o maga megmondja, hogy kell neki. Petike, Adam, Tato, Papa. Barki. Akit gyerekszerelemmel szeretehet. Mert nagyon jol tudja, en nem vagyok ehez eleg. Tudod nekem nem veszi le senki a vallamrol azt, amit mondjuk Te otthon kepviselsz... 2 fizetes, apai gondoskodas, valami szinten... Nekem ebbol nincs egy sem, csak egy ostoba ex ferj, aki az intelmeim ellenere viszi a gyereket a konditerembe es a boxzsakba hagyja ot utlegelni. meg karatera akarja vinni, de hisz ezt mar ismered... mar megint elohuztam valamit amivel takarozhatok.... bocs. akkor azt, hogy 100 eurobol takarni a gyerek havi betevojet szinte lehetetlen. es nekem sem megy maskepp az elet, csak ugy, ha tamaszkodok, ami meg felemeszt. mert a buszkeseg... mert ennyit fere tenni azt, ami igazan kibirhatatlan. Nyalogatom a sebeim, igen. Minden jogot fenntartok ra! Raadasul ugy, hogy betoppantal az eletembe. es lehet egy paranyival komolyabbnak ereztem es gondoltam ezt, mint te. Tudod én is tudok ágyéktájit ütni... de most feszegessem, hogy hirtelen hogy megvaltozott a hangnemed, mert otthon jobb, mert ossze jott egy nap a nagyfiaddal?! Vagy feltekeny vagy?! Mert kotve hiszem, hogy ennyire erdekelne, hogy a vesztembe rohanok. Sajnalom, nagyon sajnalom az egeszet...hogy nem hiszed, hogy tenyleg nem tengodni szeretnek az eletben, es azzal a gyonge kis szivemmel is igyekszek valamit kezdeni, es azt pont azert, hogy a Patrinak ne egy elmebeteg muterja legyen mire felnő. csá

Disappear

Kezdek átesni a ló másik oldalára. Hátha onnan jobb lesz a kilátás ugyebár.

Nem marad más hátra, mint szégyelleni magam, beismerni, hogy egy nagy ökör vagyok és ettől a beismeréstől talán végre zártosztályra kerülni.

Nem igazán mérvadó. Talán nekem sem bizonyít semmit a dolog. Vagy csak, ahogy mondod unalmasan forgatom ugyan azokat a szavakat a számban.

Kezdenek is keserűek lenni.

Mivel, most már Neked sem mondhatok el semmit. Mert nem akarsz a gumiszobám :) lenni, meg én sem akarlak traktálni ezért jó lesz nekem ez a halk zugocskám itt a blogon a lélek kiöntésre.

Bele vágok tehát a lecsó közepébe:

Poénnak tűnt az egész, főleg mert meggyőződésem, hogy, ilyen jóképű fickók meg a biciklit sem döntenék hozzám.

Ha másra nem, arra kiválló volt, hogy elhigyjem, nem  vagyok veszett ügy. Külsőre biztos nem és miért mondogatta ő is, hogy a tekintetem, olyan érdekes...

Szóval a facebookos modellfazonú szépfiú: pipa.

Majd lenyugszok és kikerülök ebből a szerelmi (?) mókuskerékből...

Csak békén hagyhatna már az R. Főleg úgy, hogy közvetítőt használ, aki meg kifejezetetten nyers és tapintatlan a természeténél fogva. Halljátok? ELEGEM VAN BELŐLETEK!!!



zenemeg: