Még mindig gondolkodok, vajon, mit jelenthetett, az, hogy lassú a tempód és megérted, ha nem bírom...
Sokan hisznek bennünk, pedig semmi értelme. Mert úgy ahogy a kávédba felzavarod a zaccot és míg eszedbe jut, hogy beleszürcsölj leüllpeszik. Ennyik vagyunk. Egymásnak. Magunknak. Hiányollak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése