2015. 03. 07.

beteg.beteg.álmok.

Havazott és még nem győzted eltúrni a havat a járdáról, valamit azon a részen bütyköltél, ahol tavasszal a fű zöldel. Csak felemelted a fejed köszöntöttél. Azt mondtad húzzam hátra a teraszhoz P. szánkóval. Mindjárt jössz és bemutatsz a többieknek. Hallottam, ahogy csikorog a szánkó a betonon, ahol a hó kissé megolvadt, épp a kanyarnál a terasz felé, már éreztem a cigifüstött, tudtam, nem érsz oda és a bemutatkozás rám marad. Előszedtem hát legszélesebb mosolyom, és mint mindig vidáman köszöntöttem a három idegennek és neki, a feleségednek. Oda lépett hozzám, üdvözölt, nyújtotta a kezét, de a fejét határozzottan az ellenkező irányba nyújtotta, mint általában az emberek az első bemutatkozó puszinál szokják. Így egy is időt nyertem, láttam a vékony kis ráncait a szeme körül néhány piciny szeplőt és a hajszálakat, amik épp beleértek az arcába, úgy tűnt, hogy épp ezt akarta a feje irányának váltortatásával elérni. Majd kezet fogtam a többiekkel is. csodálkoztam, hogy Pt nem kellett dorgálnom hogy viselkedjen. Aztán lassan kimaradt a történetből. Dohányoztunk, te teáztál, amit borral váltogattál. A többiek periódusokban jártak ki cigizni. Aztán egyszeribe sírni kezdett. Dühöngött. Esküszöm egész éjszaka kerültem  a tekinteted, vagyis kerültem a tekintetedből azt, ami elárulhatna. Ő mégis kérdőre vont bennünket, sírt. Zihált. Rezzenéstelen arcal hazudtam neki, de abban a pillanatban úgy éreztem, mintha tényleg elkövettünk volna Te és én az összes lehetséges bűnt együtt, de csak tagadtam tovább az összes vádat. A többiek simogatták, csitítgatták, miközben ő rágyújtott. Jobbnak láttam elmenni. Áltál az ajtóban, végíg csendben voltál. Féltél, ha egy szó is elhagyná a szádot összedőllne a kártyavár. amikor a félhomályban a folyosón halkan próbáltam távozni és épp a cipőfűzőm bekötése után emelkedtem fel megérintette a kezem. Kellemes hőmérséklete volt és a tapintása is. Aztán eleresztette a kezeim és a fejem fogta meg. Megcsókolt. Hihetetlenül csókolt minden egyes fordulását a nyelvének aprólékosan éreztem és kezdtem élvezni a szituációt. Ti megdermedve álltatok és néztétek, hogyan húzzuk végig a kezeinket egymás testén. Az a finom bőr a fenekén, és a mellei meg a hús....
Könnyeztél, forgattad a fejed és sírtál én meg az összes őrült élvezettel a végtagjaimban intettem neked búcsút azzal, hogy majd este. Valamelyik este megmagyarázom. Csak ne gyűlölj.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése