Kezdek átesni a ló másik oldalára. Hátha onnan jobb lesz a kilátás ugyebár.
Nem marad más hátra, mint szégyelleni magam, beismerni, hogy egy nagy ökör vagyok és ettől a beismeréstől talán végre zártosztályra kerülni.
Nem igazán mérvadó. Talán nekem sem bizonyít semmit a dolog. Vagy csak, ahogy mondod unalmasan forgatom ugyan azokat a szavakat a számban.
Kezdenek is keserűek lenni.
Mivel, most már Neked sem mondhatok el semmit. Mert nem akarsz a gumiszobám :) lenni, meg én sem akarlak traktálni ezért jó lesz nekem ez a halk zugocskám itt a blogon a lélek kiöntésre.
Bele vágok tehát a lecsó közepébe:
Poénnak tűnt az egész, főleg mert meggyőződésem, hogy, ilyen jóképű fickók meg a biciklit sem döntenék hozzám.
Ha másra nem, arra kiválló volt, hogy elhigyjem, nem vagyok veszett ügy. Külsőre biztos nem és miért mondogatta ő is, hogy a tekintetem, olyan érdekes...
Szóval a facebookos modellfazonú szépfiú: pipa.
Majd lenyugszok és kikerülök ebből a szerelmi (?) mókuskerékből...
Csak békén hagyhatna már az R. Főleg úgy, hogy közvetítőt használ, aki meg kifejezetetten nyers és tapintatlan a természeténél fogva. Halljátok? ELEGEM VAN BELŐLETEK!!!
zenemeg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése