Össze néztem azzal az ismeretlen sovány kis nővel. Csodálkozva bámult rám, hogy hogy nem tudom megtenni, hogy létezik, hogy nem gyilkoltam még. és fogta a védtelen srác fejét és szét verte azon a kövön ami, az alvó kislány lábainál volt. Így az egész takarója csupa vér meg csontszilánkos lett. Nem mertem felkelteni, nem mertema hullát sem leszedni róla, pedig láttam, hogy az ernyedt test egy része oda lapította amit sem sejtő álmából szuszogó kislányt. A szőke nő tekintete végre elégedett lett. Minthacsak jól lakott volna. De én pánikoltam, ki akartam mosni a szutykos takarót, amúgy is halott srác bátyjának a hangját hallottam. Egy szűk fürdőszobában sikálom a takarót, rám akarják törni az ajtót, azt hiszik én tettem, szőke meg csak vigyorog. Tehetetlen vagyok és menekülnék, de előtte jól megleckéztetném ezt a némbert.
Meg a folyó, ami maga a híd és árral szemben úszok én, te és a kicsilány.
mik ezek?
félek, hogy ezúttal a nehezebb utat választom majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése