A szabadság bolond csendje, s undorító kor lakótelepe

Tessék, tiéd, vedd el. Vegyél el Te is mindent,
másat nem tehetsz.
Csak kioktathatsz.
Erre kényszerít az apai ösztön mi benned él.
Él, vagy ég, vagy álltat téves igazságot,
olykor elhitt valóságot
egy életről, melyet holtat színlelve élsz.
Ne ragadd ki magad a közegből,
szép, mikor fejjel falnak mész.

Gólokat rúgnak a gyerekek
Hegedű szót húzzák majd  és talán
révbe ért léted elveted.
Beismered, miért is nem mered,
elszórni magját előttük e szerelemnek.

Holnap nyugalmával temetni akarod,
kétséges, vagy kétségbe esett vágyaidot,
Teremteni szavakkal nagyot
így fél karod ott hagyod.

Tapasztalatom látja bent a  rongyos zűrt,
mi hazugságokból idáig eleget tűrt.
Ő csakis ő mondatja velem,
Nincs vád öreg úr, tiszta már az a lap,
mint készülő könyv, mi éjszaka formát kap.

Egyszer majd, egy hűssítő álom peremén,
Látomások leszünk szobám falán lógó kép keretén.
szegény te, áldott, nyugtalan,
szegény én, kóbor hontalan.

feszülés

Fegyveretlen vagyok életem! Meztelen. Bőröm levedlett..

Húsomba harapások nyoma. feszült izmaim kétségbe esett sora.

Földtől elrugaszkodó lábujjaim, sóhajok, vagy zavaraim. 

Kellesz kellesz ordítom lelkemben

Bordáim közül jön a kérelem. 

Ropogó csontjaim kérdeznek: kellenék e még az életnek?

Elcsodálkozó szemgolyóm, nyugtató héjja zárja, inti őt nyugalmára. 

E helyen zajlik gyönge gyomrok háborgása,
E helyen  zajlik a két fejvesztett sejt sóvárgása.
Nyál nyelés, izzadt tenyér, nem kéne, hogy az enyém legyél...

black

Olyan határok szélein járok, ahol nincs pardon. Nem létezik elnézés, bocsánat kérés, vagy fogadás. Súlyos mély tengerben áztatom a lábam, vagy derékig már vizes is könnyű ruhám? Míg nem látom őt, nem tudom mekkora súllyal kapaszkodnak szoknyámba a víz molekulái és húznak egyre... bele se merek gndolni.  Mire vagyok még képes? Nem büntetni akarok, ugyan kit? Kin akarhatnék bosszút állni? Csak onnan fentről két láthatatlan kéz fogott minket és összerakot. Kiváncsi volt mit kezdünk ezzel. 

Egyelőre úgy látom megfogadta tanácsom és okos maradt. Így jár az a nő, aki fekete ruhában jár. 

Apja

Az idő múlik és én eddig elmúló szerelmeknek szenteltem az időt egy időtlen férfi helyett.
Nagyon szeretik őt itt. Otthon is. Jó lelkű. Ő az én apukám. Akinek a nevem a telefonjába így van elmentve: "Ababája"
Aki előtt hihetetlenül megtudok nyílni ezekben az időkben. Aki segít, aki óv, aki APU. il Padre, Papa. <3>