leg

Tudom. Azon a velemenyen vagytok, hogy kezdetben minden szep es jo es tökèletes. Kèsőbb meg hát... Maradjunk annyiban, hogy mindenkinek màskèpp alakul. Èn is kibìrhatatlan termèszet vagyok èpp ezèrt vagyok hàlàs Neki minden csitìtàsèrt, nyugtatàsèrt, türelemre intèsèrt. Volt nèhàny tartósnak mondhatò kapcsolatom, voltak fèresikerült pròbàlkozàsok, de màszva fel az idő lètràjàn most màr tudom, hogy mindennek helye volt az èletemben. Mindenkinèl tanultam magamròl valami ùjat, hogy a màsikhoz jobb legyek ès talàn ez a hàzassàg meg a hercehurca a kòcossal tanìtott meg arra, hogy becsüljem meg azt amit az èlet nyùjt, de ne utasìtsam vissza.
Szòval az, aki òvatossàgra int, es vagytok pàran, aki lehúzna a földre, az nem èrtheti ezt itt a fejemben/szìvemben.
Mikor, ha nem most, kit, ha nem őt,  mennyire, ha nem ennyire szeressem ezt a Legszebb, Legnemesebb, Leggbölcsebb, Legjobb fèrfit. Kibe bìzzak, ha nem benne. Mitöl fèljek? Nem èlhetek a fèlelemnek a jövőtől, mit èr akkor a lèt a szerelem, ha a mosoly mögött reszketès lakozik.
Bebizonyìtom, hogy jòk leszünk mi együtt.

Nem papìrra ìrom kèssel faragot ceruzàval gyertyafènynèl ezeket a mondatokat kedvesem, de az igazukban biztos lehetsz, te vagy az egyetlen. Lezàrtam szìvben, fejben mindent mit eddig màsèrt meg nem tettem.
Nem vèsem kőbe se fàba a szavakat, mik szerelmem bizonyìtanàk, csak vàrom türelmesen èletünk minden elkövetkező közös pillanatàt.
Nem, nem hiszek a vèletlenbe! Ez az univerzumban elszòrt kìvànsàg-magvaink eredmènye.
Magànyos, sòvàrgò lelkemből lett jöttöddel egy vidám nő, mert ennyi viszonttagsàg ès bànat utàn kellett, hogy jöjjön nyolcvanöt szèp esztendő.
S bàr az èlet egyenlő a halàllal, mègsem hiszem, hogy adòs maradnèk hàlàmmal az Atyànak, csak  vàrj meg kèrlek, bàrhol leszel, hiszen èn is megvàrnàlak.