Zavartan túrom meg  igazítatlan hajam, mintha gondolatom eléd tenné, mindazt mi zivatarként zuhant rám.

Részletkép:

Dobom, végre, gyűröm össze papírként , és sodrom le asztalomról a senki mindenét.

Most Te, csak Te légy, hogy kiszínezd szavaiddal szivárványom. Kérek így mindent.

Őrizni, óvni odaadóan. Ápolni, hinni kitartóán.

Halkan, hogy senkinek se tűnjön fel.

Széttárt karokkal ölelni az ismert örök ismeretlent.