gyors

Tejoszaguatyauristen. Tudtam en, hogy miert akarok ures 200x220, de tul gyorsan meggondoltam magam es elindultam az uton hogy lecsereljem egy teli szazhatvanasra. Tudna, hogy mennyire imadom, hogy szoszerint kenyelmes a szemebe neznem, hogy felvagyok ra keszulve h mennem kell vele, csak epp nincs inyemre azistenduja mennyi ismeretlen. Ennyi. De a ferfiak szeretnek hisztizni. Es csak megfordult a fejebe, hogy ezt itt kene abbahagyni osszeszorult a gyomrom. Kell. Mert pici. Mert kuncog. Mert higgadt, mert megigazitsa a kezem ha neki kenyelmetlen. Kell. Mert jo ot simogatnom. Mert finom az illata. Es pentektol erzem minden nap, mindig mikor eszembe jut. Meg nem tudja, hogy nem hagynam cserben. Csak sokszor nehezemre esik emberek koze mennem...

Göndör! Tudom, hogy gyűlölsz, nem vàrhatok semmi màst. Remèlem egyszer megbocsàjtod. Èn ugyanùgy otthagytam azokat a közös àlmokat a gondolatok hàlòjàban, ahogy neked fel kellett őket adnod. Mert kilèptem az èletetből. Szò nèlkül. Ùgy, mintha mi se törtènt volna, mintha nem tudatosìtanàm, hogy ezzel teljesen a padlòra küldöm azt a szemèlyt, aki egy èven keresztül, kiàllt mellettem, meghalgatott, segìtett, szeretett. Èrett bennem a döntès egy ideje. Halkan lèpkedett az agyambòl a szìvemig es mikor megèrkezett törtènt ez. Mert mindig voltak veled szembe  kètelyeim, fèlelmeim, de sose mondtam, vàrtam, hogy eljöjjön az a pillanat mikor belenèzek a szemedbe ès làtom a teljessèget. Nem volt ott, vagy csak nem vàrtam meg, hogy megjelenjen... Nem tudom. Esküszom nemtudom. Annyit mèg viszont tudatok veled, hogy màsèba viszont, bàr vàratlanul, de tisztàn làtom.

Elmúlt. Most éreztem, mikor kiszált az autóból. Két hetig kínoztam magam lelkiismeretfurdalással, de péntekig nem volt megalapozott. Péntek óta viszont,csak azon pörgött az agyam, mit mondok majd neki. Nem mondtam semmit. Láttam rajta, hogy rosszul van. Láttam hogy ugyan olyan, mint tíz éve. Halmoztam a hibákat. Az elmúlt egy év alatt ez volt a legnagyobb, nem azért mert bánnám, csak vele szemben nem volt korrekt. De a teavaj hasonlatom érvényes. Imádom, de mikor már a számba van és lenyelném, akkor egész a karjaimban érzem, hogy kiráz tőle a hideg. Sokszor nézni akartam. Beszélgetés közben, szex közben. Nem ment. Vége. Most, mikor kiszált az autóból, és adtam át neki az USB kulcsát, rá se néztem, tudta hogy ennek vége. Tudta, hogy hazudtam, láttam a szemén, hogy sajnálja, hogy fáj neki. De nem különösebben nem érdekel. Ez az egyetlen ami bánt, hogy ennyire közömbösen veszem a fájdalmát és a haverok, akik kitartottak mellettünk és falaztak, azok sem érdekelnek. Egyiknek sem mondtam, hogy bár szerelemmel gondoltam rá, soha nem tudtam közvetlen lenni a társaságában, és nem találtam meg azt a szemében, amit viszont máséba igen. Óvatosan, de ott van. Sajnálom. nagyon sajnálom, de én MOST vagyok BOLDOG.

embrace

Amikor hosszù percekig ölelsz valakit szótlanul, nagyon erősen, akit ismersz, de valójaban mègse ès ő ugyanìgy ölel vissza, percekig majd elenged, hogy egy pillanat alatt megint vissza hùzzon magàhoz, hogy mèg szorosabban tudjon ölelni, akkor előfordulhat, hogy megjelenik az örökkèvalòsàg elsuhan az ember feje felett hogy egy meghitt kèpet hagyjon a lèlekben, talàn az utolsò lèlegzetig...

empty 200x220

úgy fogtok útálni ahogy vagyok, de nem érdekel. szeretlek titeket egytől egyig, akkor is ha szemenköpnétek. lehet ebben az elmúlt egy évben tényleg teljesen elment az eszem, a sok fent és lent, de inkább az "aztsetomholvagyok" volt a jellemző. kimerítettem az összes belső energiám, megettem egy rakás tablettát, felszabadított a szeptembertizenegyedike a maga módján. rájöttem, ha nem cigizek nem is fáj a fejem annyit de fáj, ha a gyerekem azt mondja "sírok mert nincs apukám", vagy ha együtt ölel át minket mikor viszem őt hozzá és azt mondja "így szeretlek együtt" és nem fantáziálok. ez a gyerek tényleg kimondja ezeket a mondatokat, de bele kell törődnie, hogy ami az apjával volt, az elmúlt én nem nézek vissza. egyelőre kiakarom élvezni az üres 200x220 centimet. a bordelommal. ruhákkal üres babaüvegekkel gridkártyával, kifordított babaharisnyákkal meg szarvasos pulcsival a turkából. aztán lecserélem újra. Új matracokkal. egészen friss fa illatúra. picit kisebbre, hogy közelebb legyen majd hozzám, az a személy, aki épp csak annyira vágyik egy kis bújásra, mint én. Nem jobban. Azt nem viselem el. Ezennel lezártam a troublemaker történetem, nem akarok senkinek se többet rosszat, nem akarok senkit megcsalni, nem akarom, hogy bárki is csalódjon bennem. lapozok. lesz, aminek lennie kell. elvégre minden okkal történik. csak valakinek már évekkel ezelött felkellett volna, fognia, hogy az élet így is működhet. maradtam szeretettel földesniki, aki szarik rá ki marad az oldalán a döntései után.

egy szoknya, hét nadrág

Kata, köszönöm ezt a fergeteges lagzit, ISTENI volt! Koszorúsjányoknak egyenként csóóók, mert mert! Moncsi, a leves után elfelejtetted, hogy etetni kellett, de ne aggódj, mindenből kétszer ettem és a vadast majdnem lekéstem, de elhappoltam 2 szelet húst meg knédlit a nemtudom kik elől. Hajnika, örülj, h aludtál mikor elmentem, mert nagyon hisztis voltam és masszívan fehér mint a fal. Ez a színem megmaradt és a rosszullétek is. Szóval szerintem nagyobb a baj, mint az after. A férfiakból, sajnálom, de elegem van. Csendet akarok és IDŐT. Mindegyiktöl, apukámat is beleértve. Szusszanni szeretnék. Érzelmek, csókok, telefonálgatások nélkül, meg féltékenységi jelenetek nélkül a semmiért. Én most egy kicsit meg akarok tanulni az árral szemben úszni, nem csak hagyni magam lehúzni a folyó fenekére, hogy aztán megint ágakban, kövekben, halakban akadozva, jussak el a sehova. Katának elkezdődött a papíros házas élet és hármot köpök jányom, ez kifogja bírni! Az enyém a múlt héten ért végett, és nem csak a Vandam csinált hibákat. Ezt én tudom a legjobban. A legnagyobb baj ott volt, hogy túlságosan egyformák voltunk. Minden esetre most úgy érzem, akármennyire is igazságtalannak tűnök, de pihennem kell a nadrágoktól és cseppett meg kell igazgatnom az én szoknyám.