Göndör! Tudom, hogy gyűlölsz, nem vàrhatok semmi màst. Remèlem egyszer megbocsàjtod. Èn ugyanùgy otthagytam azokat a közös àlmokat a gondolatok hàlòjàban, ahogy neked fel kellett őket adnod. Mert kilèptem az èletetből. Szò nèlkül. Ùgy, mintha mi se törtènt volna, mintha nem tudatosìtanàm, hogy ezzel teljesen a padlòra küldöm azt a szemèlyt, aki egy èven keresztül, kiàllt mellettem, meghalgatott, segìtett, szeretett. Èrett bennem a döntès egy ideje. Halkan lèpkedett az agyambòl a szìvemig es mikor megèrkezett törtènt ez. Mert mindig voltak veled szembe  kètelyeim, fèlelmeim, de sose mondtam, vàrtam, hogy eljöjjön az a pillanat mikor belenèzek a szemedbe ès làtom a teljessèget. Nem volt ott, vagy csak nem vàrtam meg, hogy megjelenjen... Nem tudom. Esküszom nemtudom. Annyit mèg viszont tudatok veled, hogy màsèba viszont, bàr vàratlanul, de tisztàn làtom.