empty 200x220

úgy fogtok útálni ahogy vagyok, de nem érdekel. szeretlek titeket egytől egyig, akkor is ha szemenköpnétek. lehet ebben az elmúlt egy évben tényleg teljesen elment az eszem, a sok fent és lent, de inkább az "aztsetomholvagyok" volt a jellemző. kimerítettem az összes belső energiám, megettem egy rakás tablettát, felszabadított a szeptembertizenegyedike a maga módján. rájöttem, ha nem cigizek nem is fáj a fejem annyit de fáj, ha a gyerekem azt mondja "sírok mert nincs apukám", vagy ha együtt ölel át minket mikor viszem őt hozzá és azt mondja "így szeretlek együtt" és nem fantáziálok. ez a gyerek tényleg kimondja ezeket a mondatokat, de bele kell törődnie, hogy ami az apjával volt, az elmúlt én nem nézek vissza. egyelőre kiakarom élvezni az üres 200x220 centimet. a bordelommal. ruhákkal üres babaüvegekkel gridkártyával, kifordított babaharisnyákkal meg szarvasos pulcsival a turkából. aztán lecserélem újra. Új matracokkal. egészen friss fa illatúra. picit kisebbre, hogy közelebb legyen majd hozzám, az a személy, aki épp csak annyira vágyik egy kis bújásra, mint én. Nem jobban. Azt nem viselem el. Ezennel lezártam a troublemaker történetem, nem akarok senkinek se többet rosszat, nem akarok senkit megcsalni, nem akarom, hogy bárki is csalódjon bennem. lapozok. lesz, aminek lennie kell. elvégre minden okkal történik. csak valakinek már évekkel ezelött felkellett volna, fognia, hogy az élet így is működhet. maradtam szeretettel földesniki, aki szarik rá ki marad az oldalán a döntései után.