2013. 09. 16.

egy szoknya, hét nadrág

Kata, köszönöm ezt a fergeteges lagzit, ISTENI volt! Koszorúsjányoknak egyenként csóóók, mert mert! Moncsi, a leves után elfelejtetted, hogy etetni kellett, de ne aggódj, mindenből kétszer ettem és a vadast majdnem lekéstem, de elhappoltam 2 szelet húst meg knédlit a nemtudom kik elől. Hajnika, örülj, h aludtál mikor elmentem, mert nagyon hisztis voltam és masszívan fehér mint a fal. Ez a színem megmaradt és a rosszullétek is. Szóval szerintem nagyobb a baj, mint az after. A férfiakból, sajnálom, de elegem van. Csendet akarok és IDŐT. Mindegyiktöl, apukámat is beleértve. Szusszanni szeretnék. Érzelmek, csókok, telefonálgatások nélkül, meg féltékenységi jelenetek nélkül a semmiért. Én most egy kicsit meg akarok tanulni az árral szemben úszni, nem csak hagyni magam lehúzni a folyó fenekére, hogy aztán megint ágakban, kövekben, halakban akadozva, jussak el a sehova. Katának elkezdődött a papíros házas élet és hármot köpök jányom, ez kifogja bírni! Az enyém a múlt héten ért végett, és nem csak a Vandam csinált hibákat. Ezt én tudom a legjobban. A legnagyobb baj ott volt, hogy túlságosan egyformák voltunk. Minden esetre most úgy érzem, akármennyire is igazságtalannak tűnök, de pihennem kell a nadrágoktól és cseppett meg kell igazgatnom az én szoknyám.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése