black

Olyan határok szélein járok, ahol nincs pardon. Nem létezik elnézés, bocsánat kérés, vagy fogadás. Súlyos mély tengerben áztatom a lábam, vagy derékig már vizes is könnyű ruhám? Míg nem látom őt, nem tudom mekkora súllyal kapaszkodnak szoknyámba a víz molekulái és húznak egyre... bele se merek gndolni.  Mire vagyok még képes? Nem büntetni akarok, ugyan kit? Kin akarhatnék bosszút állni? Csak onnan fentről két láthatatlan kéz fogott minket és összerakot. Kiváncsi volt mit kezdünk ezzel. 

Egyelőre úgy látom megfogadta tanácsom és okos maradt. Így jár az a nő, aki fekete ruhában jár.