ski-z

Dobozok, dobozok mindenütt az életemben.
Dobálják bele a szemetet, mindenki, egyenként jól megfontolva, vagy spontán, fájdalmasan vidáman, hirtelen. Mi ez??? Mi ez, ami már több mint egy éve zajlik az életemben? Vagy öt? Nem győzöm felfogni. Nem vagyok képes emészteni. Fénysebesség ez. Volt valamim, ami nem akart engem, aztán valamim, ami akart volna, csak nem tudtuk, hogy jó lenne e. Aztán volt az, aminek soha nem kellett volna megtörténnie. Aztán valami, amit én nem akartam, de ő erőszakkal belefúrta magát az életembe és utánna megint jött az aminek nem szabadott volna megtörténnie először sem. Summa summárum még mindig csak stagnálok. Bár lassan HATODIK hónapja relatív boldogan, de még mindig csak azt érzem, hogy sajnálom az elmúlasztott időt, mert ebbe az időbe fészkelte be magát sok olyan ember és az én kislányom is, akiknek nem kellett volna lenni. Se ott, se itt.
Ez az őrült féltékenység Recskusz ez a mi bajunk. egyformán. Csak te kevsbé vagy lírai. Nekem ha körbe kéne írnom azt amit érzek így tenném:
Egy doboz vagyok, tele jóval és rosszal. Mindenki dob belém egy kis szemetet, aztán akad, aki kincset is, és csak gyülemlik és gyülemlik míg el nem kezdenek ezek a dolgok belőle potyogni. Sokat sírdogálok, mert ha nem tenném, talán már megörültem volna. Látom, tudom hol tesszük tönkre mindketten és látom azt is, hol teszem tönkre a bizalmam a lányomnál, látom azt, hogy tipornak még mindig a földbe a szüleim, hogy nem figyelnek és hogy nem figyelsz te se, mikor azt mondom: Peti! Peti, a múlt az múlt. Emberek az életben az enyémben jöttek mentek. Voltak barátok, haverok, néhányal összesmároltunk, vagy csak összeölelkeztünk, mikor egyikünknek, vagy másikunknak süksége volt egy kis szeretetre. Nem feküdtem be mindenkinek az ágyába!!!! Mindenkinek azóta meg van a magánélete, szerelme, gondja baja. Nem törődik senki a földesnikivel, vannak akik nem is emlékeznek, akik meg igen, azoknak meg csak az emlékei maradtak. Mert én csak a Petitemé vagyok. De szeretem az embereket, szeretem az ismerőseim, még akkor is, ha mást állítok. Nem vágyok viszont a társaságra. Tudom, tudom, teljesen elmebetegnek néztek, de így van. Petim illatát belélegezni naponta ez a legfontosabb a gyermekem illata MELLETT! Petit szavait halgatni, Petit érintései kellenek minden nap, nagyon. Lehet gyorsan akarom behozni az elszalasztott 4 évet, lehet görcsösen teszem ezt, épp azért, hogy feledjem, hogy ne lássam-haljam-emlékezzek arra, hogy kik voltak mik voltak az életünkbe eddig. Lehet nem hiszed, de elegem van Istenből, lehet úgy tűnik ide oda ugrálnak a gondolataim, de nem, ez nem képzelgés, valójában, mikor csend van, akkor is zaj van  fejemben, épp ilyen. Szavak. Szerelem, Szeretem, Kell, szükség, hiány, szex, ölelés, csókok, óvoda, nevelés, gyűlölömazexférjem, kikell fésülni a gyereket, főzni akarok, hogy fogok kitakarítani, ha, Pötitkém, szerelem, kívánom, az ő teste az én testem, érintenem kell és szagolnom, picúr, alvás, mese, méreg, miért ilyen, miért igy, miért velem, hogyan csináljam jól, pénz kell, kényelem is, nem akarok kollektívet, nem akarok új barátokat, félek, félek mindentől, félek, mit szól Pötit, félek, hogy olyan lépést teszek, ami neki nem tetszik, és hirtelen megint nemértem majd miért, miért kapom azt a sok rosszat, pedig nem tettem semmit, ettől rettegek, rettegek és rettegek....fejfájás, tabletta, kell?nemkell? mennyi még? minden dolog elmegy mellettem, nem élvezem, sem a kutyát, nem élvezek semmit, miért, ki vagy mi segíthet? Mit vegyek fel, nincs hangulatom semmihez, nem tudok nő lenni, nem tudom ezt a hajat sem viselni. teljesen nyomorultul érzem magam, pedig szeretve vagyok, fogynom kell, megállás nelkül sovány akarok lenni, nagyon sovány,és hosszúhajú, Pötit szeretlek. mikor jössz, örülök, hogy elmentem innen de bárcsak a sajátunkban lennénk, igérném magamban, hogy gondoskodnék rólad, de tudom, hogy úgyse lenne elég neked, vagy mégis? akkor miért nem mutatod ki, miért kell nekem mindig ennyi? több, hogy bizonygatva legyek jó vagyok, jobb vagyok, több mint az előzők, nem hiszek magamnak, földesniki, mi ez már megint, hol a kicsi, miért hagyod másra, semmit sem tudsz, egy nyomorult nyelvet, egy nyomorult szakmát sem, még csak hobbyd sincs, és a futásban sem vagy jó, mit akarsz magadnak, így, semmi vagy, gyáva, és gyönge, és ezt akarod NEKI a Pötitednek adni, Valamit akarsz, de félsz, mindig csak félsz. soha nincs időd, pedig csak nem tudod beosztani földesniki ez a bajod..... EZT hallom, körbe, vagy hasonló dolgokat a fejembe, és nem tudok tőle sem a migrénemtől, sem a szex utáni vágyamtől és az orgazmus iránti sóvárgásomtól megszabadulni. Megcsinálom a bakalár munkád és írok egy könyvet, megírom hogy a szlovák nők lássák, hogy volt egy ilyen történet is. Csak egy egyszerű, falusi lánykátol, semmi prominens ismerősökkel nem rendelkező nőtől, aki nem adott, nem kapott, csak elviselt és szeretett.
el ne menj tőlem kicsim! mindennél jobban szeretlek.
Olyan szépen süt kint a nap. Remélem már nem lesz több tél. Remélem marad a tavasz. Remélem lesz mindenhez elég erőm és bátorságom, és hogy a támaszom is megmarad, Pötit, nevetni akarok, nagyon sokat akarok nevetni, veled, boldogságot akarok, vidámságot, nem értem miért nem megy, pedig mi egy tökéletes páros lehetnénk...