jé, van egy gyerekem

Mostanában kezdem csak észre venni, hogy a gyereknevelés nevezzük nevén,  nem méznyalás. Minden nap rettentő és hosszú és rendkívül egyforma. Sőt az éjszakák is. Patrícia, vagy Patri, ahogy én hívom, ez a pici emberke Pötit mellett az egyetlen, akit tiszta szívemből szeretek. De mint tudjuk, szeretet és gyűlőlet közt hajszálvékony határ húzódik. Amit érzek, nem írhatom le, Pötit tudja, ti is, fogjátok, ha találkozunk végre. Egyet állíthatok, mindennek ellenére kell még kettő. Igen, két gyerek. Lehet jót tenne neki is. Ennek a pici szuszogó lénynek itt mellettem, aki a Csacsija nélkül nem megy sehova és aki ébredés után a legillatosabb számomra. Szeretlek Bóbita