Elmegyek, segítek, pakolol, rendelek, àtveszek, felmosok, rossz autòval közlekedek, tankolok, halgatom a pletykákat, amikre nem vagyok kivàncsi, elfecsèrlem az időt, amit a gyerekemmel tölthetnèk, szeretnèk egy nyugodalmas hètvègèt (elvègre nem èn költözok) erre mit kapok, ŐSZINTE lebaszást, hogy mièrt nem jelentkeztem, mièrt nem segìtettem, szombaton sok volt, mintha èn lennék az egyetlen, akit fizikai munkàra lehet fogni, mert èrdekes mód màst mèg nem làttam nàla. Vagy èn vagyok tènyleg a szörnyeteg? Aki senkinek nem segít, ha baj van? Ennyire baj, hogy van egy pàrom ès szeretem a tàrsasàgát? Sajnálom, de most úgy èrzem, fenntarthatom a jogot arra, hogy èn is végre úgy gondoljam, nem hanyagoltam senkit, hìvtam, ìrtam stb. "sznaha bola" csakhogy èn megèrtem, ha nem jön mindig össze a szinkronizàció. Mindenki teli van elvárásokkal a másikkal szemben, mindenki követelődzik a saját kényelme érdekében, mindenki azèrt akar valamit, hogy a kielégìtse szükségleteit. Többek közt én is ìgy vagyok vele, hiszen ez termèszetes, de nem hisztizek, nem szemrehányáskodok. Mert minek. A masik véleményét nézetét ezzel megnem változtatom.
Hadakozni egyfolytában mindenkivel, sajnálom, de nincs már nekem se rá energiám.
Egy biztos a táncon kìvül megyünk majd ùszni is minden hèten ès a jóganak se fogok nemet mondani. Ha mosolyogni akartok mint èn, gyertek velem. Próbàljátok ki. Pròbàljátok adfig èlvezni a mosolyt még tart, még jelen van a boldogság, mert, ha egyfolytában rettegnék a balsorstól, akkor már rég megtanultam volna csomòt kötni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése