ridiculous fate

Ìme. Ez vagyok èn. Egy bohòc. Aki tudja ùjat nem alkothat, mert tùl öreg a vilàg ahoz, hogy földesniki új bölcsességet szüljön.
Ez vagyok èn. Egy bohòc, aki a kritikus pillanatokban, mindig elront mindent. Tönkretesz mindent. Felborìt mindent.
Ez vagyok èn. Penge èlen tàncolok mèg akkor is, hogy tudom belehalok.
Mièrt?
Adjon nekem erre valaki vàlaszt. Kutattam mindenütt. A nevelèsem mögött, az elcseszett hàzassàgomban, a fèlelmeimben, abban a hatàsban, amit szüleim gyakorolnak ràm.
Fèltèkenysègemben, bosszù (de mièrt akarnèk bárkin is bosszút àllni), megfontolatlansàg, könnyelműsèg, gyerekessèg??? Fèlelem. Fèlelem. Fèlelem.
Nevetséges, hogy naponta hìvom ki magam ellen a sorsot. Akaratlanul, szerencsètlenul. Bambàn.
Vègre. Mikor vègre szerelmes vagyok. Mikor vègre valakit úgy szeretek, ahogy kell, akkor bàntom, akkor üldözöm el magamtól.
De mièrt?
Szeretem e ezt a fajta kìnlódàst? Kötve hiszem. Fizikai fàjdalmaim vannak tőle ès hihetetlenül szègyellem, hogy nem fogom be a szám mielőtt fàjna.
Össze szedem magam.Öszpontosìtok ès ...
Remélem Szivem maradsz.