who knows

Meglepődve hallgattam a Creep-et. Illetve halgatom most is, talán nyolcadszor (azóta mióta javítok már 21) egymás után. Nem vagyok benne biztos, de múlthét pénteken, mintha szólt volna a partin. (Emlékszem, volt egy olyan pillanat, mikor az Adam sírva fakadt. És egyre csak ismételgette, hogy semmire sem jó. Pedig ez nem igaz. Az a srác egy főnyeremény. De egy zenésznek zenélés nélkül élni? Elhiszem én....)

Át akarlak ölelni az istenit! Főzni akarok neked! Játszani a támaszod egy igaz játszmában. Nézni azokat a kisfiús szemeid meg a gyönyörű ajkaid. 

Mindenkiről álmodoztam, de senkivel nem álmodtam éjszaka annyit, mint veled (esküszöm!) és még a legnagyobb szerelmemnek hitt férfi haja tapintását sem jegyeztem meg úgy, mint a tiédet. 

Nyomorultul kellesz az egyik pillanatban. a másikban nem tudom elképzelni mit kezdenék veled. Én is vesződök, hidd el. Sem higgadt fej sem kalimpálló szív nem old a helyzeten. 

Egyszer, csak rájövök ki vagy és mi ez az érzés. 

Századszor kell elmondanom, hogy Oscar Wilde mindig megmondta a trút: "Those who are faithful know only the trival side of love: it is the faithless who know love´s tragedies.