2005 márciusa

Gyermek vagyok még, ki játszani akarna,
Rég voltam kislány, de rég! Ez egy ribanc bánata.
Könnyeim térdemre hullanak s minden, mintha minden összeomlana.
Vágyak, tervek, álmok a gyerekkorból.
Füvek, fák, ablakok, ki gyógyít ki e kórból?
Szerelmem! Illatod itt érzem,
S gátlások nélkül bűnös élvezeteimben tested után éhezem.
Csak egy kis kóbor női lény.
Ez a megfelelő, igen ez vagyok én.