Kívülről fújjuk az okosságot. Lerágott csont már az egész. Gyűlölöm is szóba hozni már.

Még mindig imbolygok és nem billentem át az élet azon felére, ahol nem a folytonos kalandvágy uralkodik, hanem a tisztes, igaz nyugalom. Okos fejemben tudom és piciny szívemben is érzem az én helyem az elégedett kis udvarban van, gyümölcs fákkal és kinti tekergethető teregető fogassal, amelyen ropogósra száradnak a ruhák tavasszal és homok illatúra nyáron.

Lehunyom a szemem aranyom. Sokszor teszem meg, hogy elképzeljek jót és rosszat, vagy vissza nézzek a múltba, hogy tanulhassak belőle magamról valami hasznosat.
Elárulom hát mi az amit szeretnék és mit érdemelnek mások körülöttünk, ha még ebben a ruhában nem láttad volna eddig ezt a jelenséget, ami Te, én és Ők vagyunk.

Annyi szenvedélyes hibát, amit elkövettem R mellett, vagy inkább alatt, mert despota hozzáállása a szerelemhez nem hagyja másképp megfogalmaznom a vele való kapcsolatom menetét.
Nincs annál rosszabb, ha az ember vakon bízik és hiszi, hogy ez AZ. Az igazi a megismételhetetlen, a szavai óriási bálványok voltak, melyeknek naivan támaszkodtam, mert hittem óvnak mindentől és mégis... Elég egy nap és összeomlanak.

 Így omolhat majd Neki is össze.

Látom, ahogy hazudsz neki. Végig nézem, ahogy reménytelenségben tengődsz és hagyod őt is ostobán a tudatlanok nyugalmában. Kapálódzva védekezünk, mint rabok az ütések fájdalma elől a kezeik mögé rejtik fejüket a rúgásokat az oldalukba, ha sikerül, pedig zavartan védik ki.

Aranyom, érzem a pince illatát még a hűvös levegőt és a azt a pajzsot, ami körbe vett minket és nem enged ki bűvköréből még mindig. Még mindig le vannak hunyva a szemeim és képzelgek a jövőbe, mert muszáj, hogy dönteni tudjak. Dönteni a semmiről a mindenről, errőll a miénkről.

Nincs tökéletes, mégis mind azok vagyunk, de kizárólag magunknak, esetleg azoknak, akik eltudják fogadni a másik tökéletességet. Nem írom körbe, mert lényegtelen, milyen legyen az a férfi aki elfoglalja az ágyam felét a balomon. Hidd el nem egy apára vágytam, akinek különöskép semmi baj a házasságában. Nem egy nagy gyerekre vágytam. Nem Rád vágytam. Most viszont képtelen vagyok másfélét elképzelni. Akaratlanul is felkészítettem magam minden viszontagságra, ami érhet, minden szituációra, kellemetlenségre, megvetésre, minden problémára. Minden kételyed biztosítására, arra hogy ha.. és arra is, hogy soha nem leszek akkora a szemedben, mint Ő. Ez nem egy rossz vicc. Ez nem egy álom. És nem is bosszú, de nem is geciség és nem is egy szeminárium.

Ez kérlek zene. Egy olyan hangszeren, ami nem játszik egészen tisztán, amelynek a hamis húrjait a mi ujjainknak fog kelleni helyesen hangolni, ha nem akarjuk a megalázás legszemtelenebb módját gyakorolni másokon. Csavarral ugyan, mert minden bölcs a kevésbé zötyögő utat veszi igénybe, mikor már minden csontja fáj.

Hazudj májusig, addig várok mit tesz az idő. Ígérem aztán elengedlek, ha döntésed úgy látod jól. sz