Hunyd le szemeid.
Pilledj el. Szuszogj, lebegj.
Álom csilingeljen benned.
Látod? Ragyogó vászon léted,
míg lángom nem lobog elébed.

Hunyd le szemeid.
Aludj el. Zihálj, zuhanj.
Álmodban dübörögjön a bánat.
Hogy lássad!
Patyolat vásznad felégett,
míg én sétáltam előtted.

Dőlj le heverődre s hagyd, hogy Rád
hulljon e sűrű álomhálló.
Hagyd, hogy lehúzzon. Mélységes mélyre, hol csak
itt-ott csendül meg halkan zeném és fényem

Hunyd le szép barna szemeid.
Aludd ki magad belőlem.
Árnyam szétfoszlik majd a tavasz jegyében...

Nem akarom! De kérem...
Ébredj fel lassan, szépen. Hidd azt,
hogy egy pillangó szórta fantázia világból,
most kipihenten nyújtózol a friss fűben.
És szaldnak a srácok,
melléd heverednek,
majd este Te készítesz teát a kedvesednek...